Dajer.hu

Erdős Virág: A Trabantfejű Nő - elmondja Miklusicsák Aliz /kollázs: Kovács Andrea Kurszán

Heltai Jenő: Vallomás - elmondja Miklusicsák Aliz / kollázs: Kovács Andrea

Marcus Aurelius: Egymás kedvéért születtünk - elmondja Miklusicsák Aliz/ Kollázs: Kovács Andrea

Én a selyemhernyó miatt kattantam rá húsz éve Alessandro Baricco regényére. Snitt. Románia, nyolcvanas évek vége: iskolák gubókat fogadtak be, és gyerekmunkaként ki volt adva, hogy eperfaleveleket kell szedni, hogy a hernyók minél egészségesebb állapotban kerüljenek vissza Kínába. Nem tudom, milyen egyezség volt ez a két ország között, emlékeim szempontjából mindegy is. A több száz tepsiben nevelgetett hernyók hangja, mozgolódása belém égett. Bringával mentünk az eperfákról leveleket szedni, s ebből nekem a mézédes faeper íze és az első plátói szerelem hangulata maradt meg. Snitt. Aztán tíz év múlva kezembe került a Selyem és vele egy szerelmi történet. Snitt. Rá húsz évre megkerestem Bariccót, hogy engedélyezze felolvasni a regényt. Snitt. Most elkészült. Snitt.

 Köszönöm M. Nagy Miklósnak és a Helikon Kiadónak, hogy eljuthattam Baricco ügynökségéhez. Ágoston Alexandrának és Polyacskó Orsolyának, hogy segítettek kiigazodni a szerzői jogok világában. Jamriskó Tamásnak, hogy az EPER – Első Pesti Egyetemi Rádió stúdiójában elkészülhetett a felolvasás. Sulán Györgynek, hogy a végső hanganyagot ellenőrizte. Ábrahám Annának a csodás madaras akvarellképet, ami hozzáad a regény hangulatához. A családomnak, hogy napokig engedtek elmélyülten vágni. Köszönöm a Dajer Alapítványnak, hogy támogatott engem ebben a kattanásomban, és a Dajer szerkesztőinek, hogy gondozták ezt a projektemet is. A felolvasás Alessandro Barrico: Selyem című művéből készült (Budapest, Helikon, 1997). Fordította: Székely Éva  Minden jog fenntartva. A hanganyag egészének vagy részletének másolása, újrafelhasználása, újraközlése tilos.  SILK by Alessandro Baricco. Copyright © 1996, 2002, Alessandro Baricco, used by permission of The Wylie Agency (UK) Limited  Miklusicsák Aliz

Ma negyven éve halt meg Hervay Gizella, akit sokan erdélyi költőnek tartanak, de igazából ő egy örök otthont és megnyugvást kereső, az emberi lét értelmét kutató nő volt. Miután volt férje és fia is meghalt, 47 évesen öngyilkos lett. Miklusicsák Aliz rá emlékezik ezzel a verssel, amihez Kovács Andrea kollázsát használtuk fel, a szerző engedélyével.

Nem könnyű újat főzni a fedő alatt, de vannak olyan ételek, amik hegyen-völgyön megállják a helyüket és érdemes őket terjeszteni. Ilyen a puliszka is, vagy ahogyan az erdélyiek mondják, a málé. Mindenki kedvére variálhatja, most Miklusicsák Aliz jelentkezik belvárosi konyhájából és beszél el nektek egy puliszka receptet. Akik ismeri őt, jól tudják, hogy nem szeret videóban szerepelni, ezért újra hangban süt-főz, ezúttal egy kedves kérésnek eleget téve a recept közzétételével.

Hozzávalók: fél kiló kukoricadara 4 pohár víz juhtúró, 1 doboz tejföl, fél szál kolbász, reszelt sajt, póréhagyma, meg amit otthon találtok...

Jó étvágyat!

A Ti munkahelyeteken létezik Safe Space? A biztonságos tér kifejezés azokra a helyekre utal, amelyek szándékuk szerint mentesek az elfogultságtól, konfliktusoktól, kritikáktól vagy potenciálisan fenyegető cselekedetektől, azaz például bármilyen diszkriminációtól vagy abúzustól. Az LMBTQ közösséghez tartozó emberként Írországban élt egyetemi oktató egyenesen szakadékról beszél, amikor a kinti tapasztalataira gondol és azt összeveti azzal, ahogy itthon érzi magát a munkahelyén. Míg a nagy multicég magyar munkatársa belső szabályozást is említ, amely sokszínűsíti a munkavállalói jogokat is, máshol annyira kis létszámú és átlátható a cég -  sőt, felsővezetői szinten deklarált a sokszínűség iránti elkötelezettség -  hogy egyelőre önszabályozással is működik az elfogadás. Az LMBTQ emberek hazai munkahelyi helyzete kapcsán, jó gyakorlatokról és útkeresésekről is kérdezte vendégeit szerkesztőnk, Barna Era. A podcast elkészülését a Hungarian Business Leaders Forum támogatta. Közreműködnek: Zsuzsanna, egyetemi oktató-kutató; Fábri Ramóna egyetemi hallgató, a Jobsgarden gyakornoka és Mészáros Kristóf a bp elemzője és a cégnél működő LMBTQ munkavállalói csoport vezetője.

A söröző nő képe mára már simán ingerküszöb alatt van, de egy  ázsiai ember szerepeltetése riadalmat keltett még az ügyfélnél - meséli a reklámügynökségi szakember. Roma emberek - akik itt élnek köztünk - nemigen fedezhetők fel a reklámokban, és  emlékszünk rá, hogy itthon mekkora botrányt okozott a Coca Cola LMBTQ  mozgalom melletti kiállása és reklámja? Vajon hogyan dől el és min múlik az, hogy egy cég vagy egy márka hogyan kezeli a kor-és generációs kérdéseket, a fizikai és mentális egészségügyi hendikeppel élőket, az etnikumokat, a nemek közti különbségeket, a szexuális orientációkat, illetve a vallási/világnézeti sokszínűséget? Hogy állnak ma a sokszínűséget hirdető inkluzív marketing kísérletek  a világban és nálunk -  Barna Era ezt a témát járja körül vendégeivel, akik a szakma önszabályozói, ügynökségi, illetve kutatói oldaláról érkeznek. A téma aktualitását az Európai Bizottság által kezdeményezett Sokszínűségi Karta és az ahhoz kapcsolódó Sokszínűségi hónap programsorozat adja, melynek csatlakozói tiszteletben tartják az egyenlő bánásmódot, és konkrét lépéseket tesznek egy sokszínű szervezeti kultúra létrehozásáért. A podcast elkészítését a Hungarian Business Leaders Forum támogatta.

Közreműködnek: Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklám Testület igazgatója,  Blaskó Nikolett, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetségének elnöke, a HBLF elnökségi tagja, és az egyik legnagyobb hazai ügynökség, az ACG alapítója és  Nagy Beáta, közgazdász-szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Magyar Szociológiai Társaság Elnöke, gender kutató.

Három tehetséges, inspiráló nő, három fotós. De van köztük újságíró, tanár, sőt még asztalos is. Kortársak vagyunk,  és mindegyiküknek van – örömünkre – köze a Dajerhoz, a dajerinákhoz is. Szó esik köztünk arról, többek közt, hogy miben hasonlít a fodrász és a fotós, hogy mi a közös egy tizenéves álma, egy magokból fűzött karkötő és egy ágyra rendezett vizsgamunka történetében, hogy milyen kihívásokat jelent kulturálisan nagyon más környezetben fotózni. Akadnak élesebb pillanatok is szakmai-etikai dilemmákról, végül némi vázlatos kép a jövőről. Szerkesztő: Barna Era

A podcast elkészítésében köszönjük a Gross Arnold Galéria és Kávézó segítségét. 

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Ezekben a zavaros időkben, fejetlenségben, amikor az új eszmék lángja egyre jobban halványulni látszik és a közösségi akarat is gyengül, egyre inkább teret kap az egyéni érdek, a szerelmi és családi kötelék.  "Mindenkiben csak egy kívánság lett úrrá és vált szinte türelmetlenné ezekben a napokban; hogy csak hamarosan - már akárhogy -, de vége legyen ennek a rettenetes állapotnak! Hogy végezhesse megint ki-ki a maga dolgát, és mondhassa békén kiszabott napi imáit, semmi mással nem törődve."   Bizony az öreg Simonea-nak még kapóra is jön a helyzet, mert megoldást 'kínál', ráadásul olyat, amit ő szeretne a legjobban... 

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Elérkezett hát a szavazás napja, amíg a szavazóbiztosok számlálnak, a nővérek a padokban imádkoznak. De erre az eredményre senki sem számít. Közben  a koratavaszi, rügyszagú szellők átjárják a zárda falait és a nők közötti vonzalom egyre erősebben izzik. Összezavarodott érzések, szenvedély, szerelem és szerzetesi rajongás. A fejetlenség, a kavarodás csak fokozódik a közösségben, vagy ahogy Kunigund mondja, "was fir unausstehliche réndetlenség!"  

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Miközben egyre közelebb kerülünk az új  vezető megválasztásához, a zárda szilárdnak mutatott rendszerén egyre több a repedés. A benti erővonalak nehezen megjósolhatók, s miközben a nővéreknek továbbra is az erő látszatát kéne felmutatniuk a külvilág fele is, egyre több szokatlan dolog történik náluk. Az ideig-óráig leplezhető botrányos események és a rájuk adott ellentmondásos reakciók csak megsokszorozzák a problémákat...Vajon hová vezethet mindez?

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Személyes ajánlója:

 Mi történt az éjjel? - ezzel a kérdéssel indítja a 12. részt Kaffka, miután az éj leple alatt idegenek törtek be a zárdába. Nyolc napja nekem is ez az első kérdésem minden reggel. Szomorú, hogy most minden írásban, versben, gondolatban csak a jelenlegi események törnek át, de azt gondolom, ez most nem is lehet másként... Hallgassátok ezt a részt, hisz közeledik a regény vége és a szavazás is a zárdában, amikor megtudjuk, lesz-e változás a vezetésben! 

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Személyes ajánló: Kedves hallgatók, ezen a héten nekem sem járt máshol az eszem, csak a nem messze dúló háborún. Ehhez képest most semminek nincs ereje, mégis, ha kikapcsolódni vágysz, akkor hallgasd tovább a regényt, itt a következő rész... 

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását. 

 És a szomorú események kapcsán most  - rendhagyó módon - Kaffka 1914-ben írt versét is ajánlom, amelyet olvashatsz a dajer.hu-n, a felolvasás 11.része alatt.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Felolvassa és ajánlja: Miklusicsák Aliz

A regény első olyan epizódja, ami nem a zárdában játszódik. Király Erzsinek sikerült az intézmény falain kívül találkozni a zárdában tanító tanárokkal. Kihasználva a helyzetet szövögeti a szálakat, igazi lányregény ez a rész, melyről ez a 2008-ban írt Kaffka vers jutott eszembe:

REGÉNY

Kilenc kis táviró-kisasszony
Oly aggódalmas reggel óta;
Lesik a jelzést: “Semmi, semmi!”
“Ah, jönne bár! Fordulna jóra!”
És illan a perc, száll az óra.

Egy tiszti szolga hozta reggel,
“Válasz fizetve…” – a szöveg:
“Ha nem jő hír, hogy megbocsátott
Ma délig; – jól van! Nem szeret!
Egy kis golyó… Adieu! Megyek!”

Ah, – tízre jár! (A hadnagy úr most
Gyujt káromkodva egy szivarra,
Biztatja bőszen a szakaszt, hogy:
“Át! Jobbra nézz – és indulj balra!”)
“- Tíz óra, hajh!” – “Ma délre halva!”

“Beszterce!” – “Semmi! Gabnaárak!”
“Ez az! – Ujsághírek csupán!”
Az arcuk ég, a szemek könnybe,
Úgy les szorongva mind a hány,
– Kilenc kis szorgos, szürke lány.

“- Tíz óra!” (Valaki e percben
Hölgyére gondol – mosolyog.)
– “Oh, végre!” És megcsuklón, félve,
Mint síró asszony remegése,
Zörren a gép, – s kopog, kopog:
– “Nem haragszom! Rád gondolok!”

A fülledt terem egy sóhajtás,
A zörgő munkazaj pihen…
– S villanó, – fátylas szárnyon szállva
Átcsillan a regény varázsa, –
Rejtett, szerelmes, idegen –

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Kedves Hangyaboly hallgatóink! Felolvasónkat, Miklusicsák Alizt ezen a héten elragadta az új hullám, jobbulást kívánunk neki, ezért ma nincs következő rész. Viszont egy másik hullámhosszon érkezett egy Weis Gizi dúdolás, aki szintén karanténban van otthon, családjával. Skizofrén az élet, nem? De! Míg a gyerekek a másik szobában fifáznak, tetrixeznek, addig ő búsan nosztalgiázik. Ilyen felső légúton fertőzött hanggal csakis Karády számot érdemes búgni...  

Kép: Fortepan 135172

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Miklusicsák Aliz személyes ajánlója: 

A mai regényrészlet elé Kaffka Margit egyik tizenötévvel korábban írt versét választottam. 

 Pogány imádság 

 Nagy Istenek! Elég, elég a csendből!

 A béke megfullaszt, - beteg vagyok. 

 Hát nincs viharszél, hogy szembekacagjam?

 Itt minden hallgat, minden mosolyog. 

 Vitorlatépetten, tajtékos árban 

 Hogy szállnak a boldog, szabad hajók!

 Szörnyű, - hogy itt zátonyra jutva várjam,

 Míg rámfut a repkény, besző a pók.  

Nagy Istenek! Szedjétek össze nékem 

A csillogó s a gyilkos napokat, - 

Abbul szűrjétek az életek éltét, 

Szikrázzon, égjen minden pillanat! 

A sok, közönytül terhes, lomha évet 

Vegyétek vissza! Másnak engedem. 

Csak egy napot! De gyönyörbe temetve, 

Vagy villámfényes ünnepet nekem!  

1902 

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Ha eddig nem kezdtél még bele a Hangyaboly felolvasásának meghallgatásába, bátran belevághatsz akár most is, mert szerintem bármelyik résznél lehet csatlakozni! A regény szerkezete megengedi ezt, hiszen a szinte filmszerű jelenetek, snittek önálló részekként is működnek, és így is átjön a regény alapkérdése. Epizódokból építkezik a mű és mintha mind azt sugallaná, hogy egy hangyabolyban nincs önálló individuum, minden együtt működik, egy közösség belső törvényszerűségei alapján, melyből kiemelkedni, kiszabadulni szinte lehetetlen vállalkozás.  Kaffka ugyanazt az alapkérdést járja körül, kinagyítva hozzá különböző helyzeteket. A zárda belső életének kritikus bemutatása valójában a századelő társadalmának értékrendszerére mutat rá. Arra, hogy ez a Hangyaboly a személyiségformálás helyszíne, mely nem mentes elfojtásoktól, torzító hatásoktól sem, amennyiben sokszor visszanyesi a természet friss, életerős hajtásait. Ebben a részben egy tanítási napra zoomol rá az írónő, ahol a novíciák – apácanövendékek –  és bejárós tanulók hétköznapi évődései mellett finoman bekúszik a  képbe a tanár-diák szerelem is.

Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Miklusicsák Aliz személyes ajánlója

Nem véletlenül hagytam ki egy vasárnapot a Hangyabolyból, hiszen a karácsonyi hangulathoz sehogy sem illett a regénynek ezt a részlete. Még nem írtam róla, de már többször gondolkodtam azon – akaratlanul is összehasonlítva a Színek és évek regénnyel -, hogy a Hangyaboly felolvasása sokkal nagyobb kihívás, már a dramaturgiája miatt is. Míg a Színek és években egyetlen nő érzésein keresztül ismerhettük meg a regényt, itt egy női közösség mindennapi szócsatáinak vagyunk tanúi. S bár egyértelmű, hogy Kaffka kivel azonosul és kiknek az elveivel ért egyet, végig lojális próbál maradni azokkal is, akik mást gondolnak. De miért mondom, hogy nehezebb feladat ennek felolvasása? Ebben a részben például, amely a zárda egyik hálótermében játszódik, párhuzamos történetek és konfliktusok tobzódnak, sok szereplővel. Míg a Főnökasszony haldoklik a szobájában, addig a Hangyaboly “vezére”, a maga módján, lassanként próbálja a régi dogmákat megkérdőjelezni és a rendszert megbuktatni, miközben egyéni szenvedéseken keresztül látjuk, hogy valóban megérett az idő a változtatásra. Király Erzsi nyers humora és őszinte szembesítései a többiek felé néha fájó ugyan, de mégis elkerülhetetlennek tűnnek…

A szerkesztő, Miklusicsák ALiz ajánlója:

Jól ismerjük a karácsonyi készülődések bolondériáját, hisz erről sokan írtak már. Különösen arról szoktak sokat, hogy a nők miként véreznek el a töltöttkáposzta, a hal és a csendes éj univerzumában. De vajon mi van a férfiakkal ilyenkor, az elvált férfiakkal? Arról keveset olvasunk, ugye? Bächer Iván 2009-ben a Népszabadságban írt egy nagyon emlékezetes novellát erről. Néhány éve már annak, hogy én mindig elolvasom ezt az írást ilyentájt, mert nem csak vidámmá tesz, de meg is nyugszom a tőle, hiszen a végén jön a feloldozás. Tavaly már nagyon szerettem volna, ha itt a Dajer oldalán egy férfi színész ezt felolvassa nekünk, de nem jött össze, az évvégi őrületben nem futotta már rá. Most kicsit korábban kezdtem el a szervezését és itthon, az én kis szobastúdiómban Katona László színész barátom felolvasta nekünk, a szerző családjának engedélyével. Hallgassátok Taar Laci történetét és egyben ezzel kívánunk békés és boldog karácsonyt mindenkinek, a dajer.hu szerkesztősége nevében!

Fotó: Szalontai Ábel

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

“Az örökkévalóság úgyis – örök. Minek sietni? Mikor úgy süt még a nap.” – mondja a több, mint százéves Schwester Mártha Virginiának, amikor az meglátogatja a Szent József Ápoldában. És valóban, ebben a részben is arról ír Kaffka – bár mindig van egy fedőtörténet, amikor a rend érdekeiről, cikkelyes tanokról elmélkednek a szereplők – hogy  az apácák testi és lelki éhségét csak rövid ideig csillapítja a szenteltvíz és az ima áhítata.

Vagyunk néhányan, akik ilyenkor év végére különösen nagy fordulatszámon pörgünk, vagy pörögnénk, aztán egyszer csak kipukkadunk, mint egy lufi.  Úgy érezzük, hogy kiszállnánk kicsit, sok ez már, elég. Hogy ez fáradtság, esetleg kiégés-e, azt majd ki-ki eldöntheti maga Füredi Júlia szervezetpszichológus, vállalati-kultúra szakértő "Elég!" című, nemrégiben megjelent könyvének elolvasása után. A szerzővel többek közt arról beszélgettünk, hogy vajon csak a munkában létezik kiégés vagy tekinthető a klimax is egy ilyen állapotnak? Az életközepi válság egy kiégésre hajlamosító időszak? Elkalandozásaink során szó lesz még egy naplózó CNN riporternőről, a Felsőbb Erőről, a Főnix programról, a dagonyázás művészetéről és az önmagunkkal szembeni kíméletesség fontosságáról. A podcastot Barna Era szerkesztette.

Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e, jól van szabva a ruhám?
Színes szalag, - csokorba szedve mind, -
Ilyen a szívem is, - könnyű, vidám.
El innen csak! Sokadalomba vágyom,
Ahol repkednek balga kacajok,
Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. -
Nagy, halálos jókedvet adjatok!
Mulatni akarok!

És mégis, mégis, - e homályos zúgban,
Csillapító csendben jobb volna tán, -
Itt csak valami néma, tompa bú van
És béketűrő, mélységes magány - -
Jobb volna itt maradni minden este
S az éjszakán, míg jön a virradat
- Behúnyni a szemem és várni egyre
Az idő, az idő míg elhalad
És betemeti azt a holt nyarat.

1902

felolvassa: Miklusicsák Aliz

Felolvassa: Miklusicsák Aliz

Miklusicsák Aliz ajánlója  Hogy miért újra Kaffkát olvasok fel?  - kérdezheted tőlem kedves  hallgató. Miért nem választottam egy másik írót? Hosszú, kanyargós  keresgélés után keveredtem vissza Kaffka Margit következő regényéhez.  Úgy éreztem, hogy még feladatom van ezzel a nagykárolyi nővel, akinek a  sírját több, mint egy órán át keresgéltük családommal a Farkasréti  temetőben. Lelki rokonságot érzek kettőnk között, és nem csak azért,  mert ugyanabban a városban születtünk, hanem mert az írásaiban rejlő  érzésekkel mindig azonosulni tudok.   Kaffka írásait nem azért olvasom, mert izgatottan várom a történet  végét, hanem a sorok között szenvedélyesen tolongó szecessziós  gondolatokért, a helyzetek színes és illatos, fülledt valódisága és  ismerőssége miatt. Higgyétek el, nagyon jó ezeket a mondatokat  hétről-hétre kihangosítani, nekem ez igazi terápia! Ezért választottam  végül Kaffka Margit utolsó, 1917-ben megjelent regényét, a Hangyabolyt.  Nagyon fiatalon írta, mindössze 37 évesen, de már főműve, a Színek és  évek után.   A Hangyaboly egy zárdában játszódik. Ez az írás is a szabadság  kereséséről, a lázadásról és a falak lebontásáról szól, akár csak a  Színek és évek, de itt nem egy nő, hanem egy női közösség tagjai  próbálnak egy szigorú egyházi rendszert világi gondolatokkal átmosni,  miközben az elfojtott érzelmek és vágyak mindenféle csalárdságra  csábítják őket. Kaffka Margit előbb abban a nagykárolyi zárdában  nevelkedett, amely később iskola lett és ahol én is diák voltam,  majd  Szatmárnémetiben, a Szatmári Irgalmas Nővérek tanítóképző zárdájában  tanult,  s az ott átélt élmények szolgáltak alapjául  a Hangyaboly című   regényének is. Nem véletlen, hogy a regény megjelenését követően,  csakúgy mint a Színek és évek után is, sokan elfordultak tőle.   

Tartsatok velem ebben az irodalmi utazásban és hallgassátok az első  részt és , iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify–  csatornánkra!   

Köszönjük az "ÚJBUDA-MECÉNÁS" Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói  támogatását

Miklusicsák  Aliz ajánlója:  

Eredetileg úgy terveztük, hogy ezen a hétvégén elkezdem felolvasni  Kaffka Margit Hangyaboly című regényét, de akárhogy nézzük is, ez egy  Parti Nagy Lajos hét lett, s ezt még az írónő is megértené...  Így én is, mint sokan mások, elővettem Parti Nagy Lajos novelláit,  verseit. A hét asszonya monológot még 2009-ben adtam elő  a PIM-ben (  hol máshol) ezért döntöttünk úgy, hogy most a szerző engedélyével  felolvasom nektek.  

Kollázs: Kovács Andrea

Életfogytig tartó diéta, Amerikából hozott recept, kóstolgatás, hagymaszag, kissé megszottyadt, de isteni sült padlizsán és  mit eszik a színésznő a főpróbahéten, premier előtt.  A Mit ér, ha? zenés női varieté szeptember 17-i bemutatója és másnapi előadása előtt, a darab egyik szereplőjének és egyben a Láthatáron Csoport vezetőjének, Feuer Yvette-nek   a konyhájában Barna Era járt. Gasztro - podcast zenével, ráérősen, csajok a konyhában...

Egy  bodor ötlet a Dajer szerkesztőségétől a mai nem szimpla vasárnapra:  kedves támogató szerzőnket lepjük meg 50. születésnapján novellájának  hangos változatával. Miklusicsák Aliz most Sosinov Ella Szépen élünk című írását olvassa fel, nem csak Kaffka-függőknek.

Frazon Zsófia ajánlója:

A felolvasás örök műfaj. Leírt gondolatok, mások hangján. Mert a legjobb, amikor szövegekkel vesszük körbe magunkat, mások gondolataival. Aztán hallgatjuk, és bejön a konyhánkba és a hálószobánkba a rögvaló. Beleengedjük magunkat. Meg távol is toljuk. Itt is vagyunk, meg távol is. Egyszerre. Irodalom. HISZEN irodalom. CSAK irodalom. Nem a valóság. Fikció. „Ha nem ingerlem, kenyérre lehet kenni.” Nevetek rajta. Aztán rájövök, hogy megoldás a mindennapokra: ha nem ingerlem, kenyérre lehet kenni. És már nem is nevetek annyira. Ügyelek, hogy ne moccanjak. Laci.

Hallgatom, és azt gondolom, hogy a szerző jól látja a világot női szemmel. De mi van, ha mégsem nő. Akkor honnan dolgozik?

Azon gondolkodom, hogy milyen világban mozog és él Sosinov Ella. Férfi és női szerzők világa között van-e különbség. Észrevesszük-e? Fontos-e? Vagy csak a szöveg számít. A tapasztalat. Amit férfi és női pozícióból is meg tudunk fogalmazni, ha finoman figyelünk. Finoman figyelünk. Szerzőnk, Sosinov Ella és felolvasónk, Miklusicsák Aliz minden körülmények között.

#sosinovella

A szerző engedélyével, elmondja: Miklusicsák Aliz 

Az eredeti szöveg megjelent a transindex.ro oldalán https://plakatmagany.transindex.ro/mese-szulejman-bin-daudrol-es-az-unalomrol-gyongyosi-csilla/

Miklusicsák Aliz pár perces Visináta receptje zenei aláfestéssel és kóstolgatással.

  Hozzávalók: 

4 kg meggy 

1 kg cukor

 1 liter szesz 

1/5 liter rum 

2 dl konyak 

1 rúd vanília

Fél év Kaffka Margittal - Miklusicsák Aliz ajánlója 

 Kedves hallgató, te aki fél évig követted a felolvasást, köszönöm, hogy velem tartottál ezen az irodalmi kiránduláson! Amikor elkezdtem tavaly novemberben Kaffka regényét felolvasni, akkor azzal a szándékkal kapcsoltam be a telefonom mikrofonját, hogy kihangosítom annak a nőnek a történetét, aki Nagykárolyban élt, nem messze az én szülőházamtól. Hogy ezzel is enyhítsem a sóvárgásomat, hiszen tavaly tavasz óta nem voltam otthon. Aztán több lett ez annál, szép lassan két nő lett a képzeletbeli barátnőm, egyikük Magda – az írónő édesanyja – akinek hétről hétre olvastam naplószerű történetét,  a másik Kaffka Margit, akinek életét böngésztem a levelezésein és versein keresztül. A felolvasás rendszert és  rítust hozott a pandémiás időszakomba, hiszen mindig szorítanunk kellett a lakásban egy nyugodt kis helyet és időt arra, hogy el tudjam készíteni az aktuális felvételt. Két gyerek, classroom, háziovi és home office mellett ez már önmagában is kihívás volt, de még egy lábtörést és egy covidot is kihordott  a regény. Köszönöm a családomnak, hogy ők ennyire együttműködőek voltak, különösen a férjemnek, aki még a végső hanganyagot is összerakta.  Tegnap elmentünk a családdal a Farkasréti temetőbe, a szeretteink sírjához, közben sokat gondoltam Margitra, aki szintén ott temettek el. Ő nem élte túl a spanyolnáthát. Tudjuk róla azt is, hogy  utolsó erejével még megpróbált átmenni a haldokló, beteg fiához egy másik kórterembe. Mindketten odavesztek,  nem élték túl a világjárványt. Harmincnyolc éves volt,  a hőse, Magda pedig ötven, amikor visszaemlékezett az életére, míg én pont ma töltöttem be  a negyvenötöt.  Kavarognak  bennem a gondolatok.  Egy helyen ezt írja  a harmincas éveiben járó Kaffka:

  „Az asszonylétem átment a krízises esztendőkön, az idegességem is alábbhagyott, az emberek becsülését, részvétét is éreztem, látogattak, vigasztaltak, és mindez úgy meghatott, elérzékenyített. Már sokat gondolkoztam az életemen, és kezdtem így egészben látni, egy távolságból és mindent letompítva, összemosva kissé. Sok dolognak a jelentősége csak akkor formálódott ki bennem. És akkor ezt láttam: oly sokszor nem én magam éltem, igazítottam, cselekedtem; valami idegen, kiszámíthatatlan, felsőbb hatalom vitt, és egy titokzatos valaki akart, szándékolt valamit velem mindig, csakhogy erre az ember utólag jön rá.” 

 Azon tűnődöm, vajon honnan ismerhette ennyire a középkorú nők lelkivilágát, honnan volt benne ennyi megértés és elengedésre való szándék? Nem tudom. Tegnap szerettem volna felkeresni a sírját, de mindig van kifogás, hogy a gyerekek éhesek, fáradtak, induljunk haza… 

 Külön köszönöm a segítségét azoknak a barátaimnak, tanáraimnak, akik ajánlót írtak egy-egy részhez és lelkesítettek a hónapok alatt: Budaházi Attilának, Kovács Évának, Szolomájer Timinek, Lakatos Melindának, Rutkai Borinak és  Nagy Bernadettnek.  Hálás vagyok  a hallgatóknak, akik ennyi héten át kitartottak mellettünk és köszönöm a dajer.hu szerkesztőinek (Barna Erának, Szentirmai Dórának  és Kovarszki Andreának), hogy támogattak  ebben a kalandban és gondozták a végső anyagot.   Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

Miklusicsák Aliz ajánlója:

  Az utolsó előtti részhez érkeztünk, mire negyvenöt éves leszek, pont befejezem Magda történetét. Egyre nehezebb már nekem ennek az életútnak a  megelevenítése, annyira súlyos sorsok,  fájdalmas helyzetek vannak benne. Arra gondolok mindig, ha nem olvasnám fel itt hétről-hétre nektek, akkor biztos, hogy bekezdéseket ugranék át, ezzel is védve magam attól, hogy mélyebben átérezzem Magda problémáiba. De nincs mese, most már kénytelen vagyok átszűrni magamon ezeket a gondolatokat.

  Ezúttal Kaffka az öregséget járja körül, ahogy Magda eltávolodik a múltbéli emberektől és házaktól, emlékektől és érzésektől. Mindenki megöregedett körülötte, de az ő  lelke nem akar. Hiába hitegeti magát azzal, hogy  mostanra akkor is elmúlt volna az élete java, ha nem egy romboló házasságban éli le, hiába kapaszkodik példaként anyja házasságába, ahol a szeretet egy vékony ökörnyálként lebeg.  Magda házassága már csak egy „összenyomorodás”, ahogy ő fogalmaz, csak a pénztelenség tartja őket össze és a kötelességtudat. 

 De talán még egy ennél is fontosabb szál is megjelent ebben a részben: a gyerekek és a hozzájuk fűződő kapcsolata. Lányai megnőttek és akár meg is alázkodik miattuk, csak hogy jó iskolában tanuljanak. De mi van a fiával? Mindig ezt kérdezgettem magamban. Kaffka már több, mint tíz részen keresztül nem ejtett egyetlen szót sem a fiúról, amiért én már nagyon nehezteltem Magdára. Most újra megjelenik a fia, mire Magda nagyon őszintén beszél a vele  kapcsolatos érzéseiről és arról, hogy miért mondott le róla.  Most volt lehetősége megsiratni „az iránta való szeretetillúzióját”... 

 Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

Ezen a héten Aliz kollégája és barátnője, Barna Era ajánlja  hangszínházunk következő darabját:

 Magdát és Alizt én ágyban szoktam hallgatni, pontosan úgy, ahogy régen a rádiójátékokkal is tettem. Így már egészen intim viszony alakult ki köztünk a hetek, hónapok alatt. Amúgy is azt érzem, ez a hangszínház nekem az éjszakai magányos számvetések idejébe vagy a korahajnali inszomniám félálomszerű állapotába való. Nem tagadom, volt olyan is, hogy az éppen aktuális részbe bele is aludtam, és az álmomba beleszőttem egy-egy párbeszédet, mint a gyerek a meséjét.  Hiszek benne, hogy egy (hangos)könyv sem jön véletlen elém éppen akkor, amikor. Kaffka Margitnak ezt a regényét korábban nem ismertem, aztán karácsonyra megrendeltem a könyvet. Most a férjemnél van, úgy döntöttem, addig én nem olvasom el, amíg véget nem ér itt a történet, hagyom, hadd vigyen már végig!  Az ötvenen túli Magda visszaemlékezése, Aliz jellegzetes mély és meleg hangján, keverve azzal a belső saját hanggal, ami ötvenháromévesen most válaszolgat bennem. Miközben követem a regény cselekményét, három nő mesél bennem, nem túlkiabálva egymást, figyelemmel, több szólamban az otthonról, házasságról, vágyakról, elmúlásról..." 

 Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

Kaffka Margit: Nem hiszek 

 Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve űzött őszi sugarat.  Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsúzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.  Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok látogattak, Oly teli fénnyel, mint tán soha még.  Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám, Mégis egész tündérország befért. - És álmodtam merész, nagy boldogságrul, Álmodtam nagy, boldogságos mesét.  Álmodtam én már sokszor égiszépet És mindig fájó szívvel ébredék. Elég! Álmodni nem akarok többet, Se húnyt reményeket siratni még.  Tudom: jő majd a józan, szürke reggel És szomorú lesz. Csupa köd, hideg. Jöhetne már maga a boldogság is, Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.  

 1901  Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

Nagy Bernadett klasszikus énekes ajánlója az e heti felolvasáshoz: 

 Nekem a nőtársam lett a Magda. Először csak figyeltem őt, próbáltam megérteni, egyetérteni, aztán egyszercsak megharagudtam rá, majd azon kaptam magam, hogy magyarázok neki, fel akarom hívni, hogy „ezt már mégsem lehet így, te, figyelj ide!”. Aztán végül arra jutottam, hogy a legjobb, ha kísérem őt azon a kicsit sem könnyű úton, amin járnia kell.   Az egész viszonyom úgy kezdődött vele, hogy novemberben bezártak a színházak. Emlékszem, ahogy ott ültem november 10-én az utolsó élőben megtekintett színházi előadás után és zokogtam, mert végtelenül sajnáltam magam. Színház- és színpadfüggőként tudtam, hogy ínséges idők jönnek, hogy színház nélkül nekem végem. Most akkor hogyan lesz, tényleg csak a valóság marad? Mi fog engem kiszakítani időről időre a mostani világból, a saját ügyes-bajos dolgaim közül, ki varázsol el, mi lesz a képzeletemmel? Akkor még nem tudhattam, hogy jön Aliz ritka bűvös és mégis természetes hangja, ami egy pillanat alatt, mint egy vákuum, beszippant, átszippant egy elveszett és mégis olyan ismerős világba. Aliz a hangja köré csavar, úgy és oda, ahogy és ahova csak akar. Úgy mesél, hogy néha az jut eszembe, hogy ez a mese igazából rólam szól. A szívem közepére ül, behálóz és teljesen átjár. Az egyik pillanatban kibírhatatlan mennyiségű érzelmet halmoz fel, a legmélyebb bugyrainkban tart idegenvezetést, majd a temérdek jelzőn keresztül fantasztikus színkavalkáddal kényeztet, majd újra zavarbaejtő és keserű találkozásba taszít önmagammal, szemérmetlen és mély őszinteséggel.  

Divatos szóval élve ez a heti fél óra lett számomra a drámai „én-idő”; hallgatom a villamoson, menekülő esti Gellért-hegyi sétákon és álmatlan éjszakákon. Nyomom a gombot és mindig valami olyasmivel gazdagodom, amire vágyom, de mégis meglepetésként ér.   

Nekem Aliz lett a színház.   

Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

Rutkai Bori ajánlója  

 Az úgy volt, hogy Aliz küldött nekem a kislányáról egy szuper videót, amin Iza gitározik és énekel, négyéves bohóc leányka vicces műsorszáma… Közben elkezdtünk csetelgetni, és kiderült, hogy Aliz eltörte a lábát. Odakattintottam a fb-oldalára, hogy lássam, mit írt erről – akkor találtam rá a Kaffka-felolvasásra. A konyhában éppen vacsorához készültem, és gondoltam, hát ez príma lesz, mindig is imádtam a rádiójátékokat.  Megdöbbentően besűvített az atmoszféra az első hangoktól kezdve. Filmszerű élességgel, pontossággal rajzolódtak elém a terek, szereplők, események. Aliz hangjában megvan az a gazdagság, ami nélkül nem tudom elképzelni a színészetet. 1988 körül, amikor 15-16 éves voltam, nagyon sokat jártam színházba, főleg a Katonába, volt, amit többször is megnéztem, igazi rajongó voltam. Aztán jöttek a fiatal színészek, akik akkor pár évvel voltak nálam idősebbek, és kezdtem úgy hallani, hogy nem elég gazdag az orgánumuk. Ez így csúnya általánosítás a részemről, de ezt a hiányosságot azóta is érzékelem... ritkán ütött szíven egy hang, pedig igazán jólesett volna. Sokszor gondoltam, hogy ez személyiség és kulturáltság kérdése. A régi vagy „régebbi” színészeknek vajon miért volt sokkal karakteresebb, gazdagabb, színesebb orgánuma? Érzékeny lelkiségre, egyéni szellemiségre vágyakoztam, ha egy hangot hallottam. Mint képzetlen, de gyakorló énekes, magammal szemben is ez az elvárásom, és sokat dolgozom azon, hogy a lemezeinken megjelenjen ez a hangokba kódolt érzelmi-gondolati gazdagság, varázs. Ezért volt első pillanattól fogva fantasztikus hallgatni Aliz interpretációját, hangja bevitt a szöveg magjába, és valóban körém festette a színeket és éveket. Bevallom, nem olvastam a könyvet, így a folytatásos forma mindig új izgalmakat hozott, mintha egy modern sorozatot néznék-hallgatnék. Közben utánanéztem Kaffka Margit életének, és megdöbbentem, hogy 38 évesen halt meg, és 32 évesen írta ezt a regényt, melynek főhősnője 50 évesen emlékszik vissza az életére. Ez az írói zsonglőrmutatvány bámulatot keltett bennem, és azonosulásaim kanyarogtak az írónő és a főhősnő között. Vicces volt, hogy legtöbbször nőinek nevezett munkák végzése közben hallgattam a részeket. Például a legtöbb epizódot nagytakarítás során. Velem párhuzamosan a főhősnő is takarított, és én kezdtem az ő pedáns perfekcionista stílusát átvenni. Írtam is Aliznak: lassan magdai minőségben takarítok.  A szecessziós hangulat, amit Aliz hangja olyan szépen körbeindáz, nagyon tetszetős. Néha el is viszi a drámáról a hangsúlyt a virágszerű nyelvi burjánzás. Holott a regényben dübörögnek a sorsdinamikák, általunk is átélt kálváriák, párkapcsolati huzavonák, amik nem sokat változtak a nők és férfiak együttes történelmében. Mindig a legtragikomikusabb felismerés, hogy mennyire szűkösek a „párkáp” sztereotipikus vagy sorsszerű lehetőségei. Persze ez a közös élmény-, fájdalom- és örömmező az, ami a regényt „keringésközelbe” hozza, és minduntalan eszünkbe juttatja saját emlékeinket, párhuzamainkat, Magda-Alizt hallgatva.  A sorozatnak még nincs vége... így ez a kis írás is hadd maradjon befejezetlen. Hallgassátok szeretettel, mossátok át vele magatokat. Köszi, Aliz, ezt a szép hangutazást!  Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

E heti ajánlónkat Lakatos Melinda írta, aki Aliz gimnáziumi magyartanára volt Nagykárolyban. 

  „A Színek és évek hallgatása közben… Az 1960-as évek végén érkeztem meg a nagykárolyi állomásra szászföldi szülőfalumból, a kő és fa világából. Hatalmas épületbe lépem be, palotának tűnt, a sárkányi kisállomás olyan volt mellette, mint egy tyúkketrec, mint egy őrbódé, még a vonat, a szilágysági is különös volt, rövid, szép, négynyelvű felirattal a fülkékben, szép toalett, apró zöld csempékkel kirakva a fala, és tágas… ilyet még eddig nem láttam! Nem utaztam Tasnádszántóra rögtön, gondoltam, megnézem, milyen lehet az a város, amelyiknek ilyen palota-állomása van? Ahogy kiléptem, rácsodálkoztam a széles utcára, az állomástól a városba vezető úton számomra ismeretlen nagylevelű fák álltak, cigarettaszerű képződményeket mutogatva, szép nagy épületek, szép előkertek az úton végig, virág és virág… még a járdaszegély is virággal övezett. Fölötte meg ragyog a kék ég! Olyan mediterrán hangulata volt a városnak, valami boldog olasz életet képzeltem el, vidám, nevető emberekkel – ehhez az is hozzájárult, hogy ott lengett a légben a szőlő, a barack, a birs illata. De nem tudtam, miért, kevés ember járt az utcán, csend ült a városon. Vajon milyen élet van a szép kertek, virágok, illatok között megbújó szép házakban? Boldog emberek élnek itt? Élhetik a maguk elgondolása szerint az életet? Vajon itt is van egy bizonyos várostörvény, íratlan? Hogy ezt szabad, ezt nem, így kell, úgy kell élned, ha tetszik, ha nem? Eljöttem a szigorú és prűd Szászföldről, a szigorú törvények és falutörvények elől – itt mi fogad? Milyen itt a lányélet? Milyen az asszony élete? Erre kapunk feleletet Kaffka Margit nagykárolyi írónő regényéből, amit Aliz szép alt hangján hallgathatunk meg.”  Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!

Miklusicsák Aliz ajánlója  

Atyaég, mennyi mindenről szól a következő rész! Nem is tudom, mivel  ajánljam nektek, ezt a több mint harminc percet. A regény egyik  legfontosabb és legösszetettebb részéhez érkeztünk, de legyetek  türelmesek, mert Kaffka szép lassan, sok jelzővel illetett, összetett  mondatokban vezet minket az események erdejében. Szükség lesz a  figyelmetekre, mert a mostani emotikon-világban az ilyen hosszú leírás  már nem megengedett. Kaffka szinte az összes eddigi fontos szereplőt –  kivéve az anyját és grószit, de ez tudatos – és múltjukat elénk tereli, s  homályba burkolt képekben, érzékletesen írja le. Mindezt egy esemény  köré rendezi, amikor is a városba látogatnak a „fenségek”, és ünnepséget  rendeznek a tiszteletükre, még az alispánválasztás előtt. A vármegye  hivatalnokai és nemességei hónapok óta készítik elő a választást, amin  Jenő, Magda férje is indul. „Az egész nap egy készülődés volt azután –  kialvás, fésülés, öltözködés – az esti mulatságra.” Az írónő Magdát egyre távolabb helyezi tőlünk, egyszerre irigyeljük és  megvetjük felelőtlen lézengését a térben, egyre zavaróbb, ahogy minden  férfi szembogarában önmaga csillogását keresi, s hogy megjátszott  szeméremmel provokálja a pillanatot, miközben nem veszi észre a  közeledő… …de többet nem írhatok, inkább olvassátok el Kaffka Margit Vallomás című  versét.

Kaffka Margit: Vallomás  
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
„Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.

Ha  tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast- vagy  Spotify-csatornánkra!

Itt a következő rész, ezen a héten Magda történetét a nagykárolyi születésű Budaházi Attila dramaturg ajánlja a hallgatóknak. Attila most Edinburghban él, és Spotyn követi a felolvasást, ahogy ő mondja: „szeretem az utcán hallgatni, egy epizód kitart a munkába menet”.

Szülővárosom, Nagykároly számomra kivételes hely, ahol minden idősík mindig egyszerre van jelen. Téli estéken, amikor az utcák majdnem üresek és a kémények füstölnek, könnyebb elképzelni, hogy időutazó vagyok, és éppen a száz évvel ezelőtti város utcáin járok. Nagykároly furcsamód nekem nemcsak gyermekkorom nosztalgiája, hanem azoké az időké is, amiket én nem éltem meg benne. Olyan időké, amiket azok az emberek éltek meg, akik azóta a temetőkbe vonultak vissza.

A Színek és évek egy különleges réteg Nagykároly felett. A szintén itt született Kaffka Margit szereplői az erre a városra vetített írói világban léteznek és éreznek. Egy lehetséges múltban, ahol a várost is másképpen hívják, és az utcák elrendezése sem feküdne rá tökéletesen a valódi térképére.

Miklusicsák Aliz felolvasásában Pórtelky Magda, az életére visszatekintő asszony visszakapja a fiatalasszony hangját, azt a hangot, ahogyan talán ő maga emlékezne a saját hangjára, vagy amely hangon Kaffka Margit írja és teremti meg percről percre a semmiből ezeknek az éveknek a pezsgő valóságát. Aliznak, aki szintén nagykárolyi, és látja a betűk mögött a saját belső városára vetülő dimenziót, ebben a podcastsorozatban sikerül nagyon személyes hangot megütnie és létrehoznia egy új tér-időt. Egy jelen időt, amely bár addig tart, amíg a hallgató a felvételt hallgatja, de belépve ezen az időkapun elkerülhetetlenül egyszerre történik meg minden: a szereplők eleven jelene, a mesélő asszony jelen ideje Kaffka írói jelenlétében, amit a felolvasó az itt és mostba sűrít, miközben lelépek a járdáról, ahogy hallgatom.

„Pár napig volt köztünk valami  feszültség emiatt, de aztán segítettem rajta, hogy elmúljon. Egy  asszonynak egyetlen hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit  szereti, mindig megvesztegethető.” Hát igen, Magda szépen belejött a  házaséletbe és a „parádézásba”, pedig most is kritizálta az  „uradalmiakat”, de azért pónilovat és nyelvtanárt hozat a gyerekének.  Nem is kérdés, hogy szájára veszi a kisváros, de ez Magdát nem zavarja,  sőt egyre határozottabban nyilvánítja ki véleménye az ügyvéd férjének.  „Valaki akarok lenni, itt Szinyéren”- mondja.

Én pedig amellett a tény mellett nem  tudok elsiklani, hogy Kaffka Szinyérnek nevezi a kisvárost, pedig  tudjuk, hogy Nagykárolyban játszódik a történet. Érdekes, hogy a város  környéki falvak nevét, családneveket és az utca neveket nem változtatta  meg, csak a város nevét. Valószínűleg, már írás közben is érezte, hogy  jobb más nevet használni, mert nagyon pontos leírást ad a dzsentrivilág  anomáliáiról. Jól sejtette. Miután megjelent az írás folytatásos  kiadásban, a nagykárolyiak nem örültek Kaffka regényének.

Miklusicsák Aliz ezzel a Kaffka Margit verssel ajánlja a tizedik részt és az új évet:  

KÖSZÖNTÉS
Jó estét emlékek. Adj Isten, álmok!...
Kékszemű ködben tünedeznek, szállnak
Foszlányai a sugárteli délnek, -
Lengő, testetlen árnyak már, - nem élnek.  

Rég volt, - hogy száraz szemmel, lázban égve,
Némán dobáltam a kályha tüzébe -
Hogy zizegtek, hogy hullt a pernye rájok! -
Régi levelet, elszáradt virágot.  
S ma - ócska holmi közt, - adj Isten álmok!
Egy ittfeledt írásra rátalálok...
Elrejtem gyorsan, senki meg ne lássa!...
Mégis - csak nem küldhetem a padlásra?

1903

Miklusicsák Aliz ajánlója

„Hogy velem mi van? Írom szakmányban azt a rossz regényt; nekem már csak ez marad! Dehogyis jó az! Ha egy teljes nyugodt évem van rá, dosztojevszkiji arányú dolgot lehetett volna csinálni abból az anyagból – így csupa léhaság, vaskos elírások” – számolt be Kaffka a Színek és évek munkafolyamatáról Hatvany Lajosnak, 1911-ben.

Nem tudta, nem is sejtette, hogy korának ő az első magyar írója, női írója, aki ilyen részletességgel beszél a házasságok „szokott fásultságáról”, aki érezteti, hogy sem a férjnek, sem a feleségnek nem jó, ha az elvárások szerint él. Aki pedig másként él, mint például Magdus anyja az új férjével, akkor megszólják, háborodottnak titulálják. Ebben a részben mindenki elégedetlen, boldogtalan, de még egy ilyen „begubózott, otthonülő esztendő” is hozhat váratlan találkozást, amelyre az ötvenéves Magdus szégyenlősen emlékszik vissza.

Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték

Hallgassátok a kilencedik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast- vagy Spotify-csatornánkra!

Miklusicsák Alíz ajánlója

Kaffka a regényben Magdus életének éveiből „idéz”, kinagyít helyzeteket.  Ebben a részben is egy évnek – házassága első évének – az egyik fontos  momentumát írja le. Ebből az eseményből sok mindent meg lehet érezni,  főleg úgy, hogy két fontos új szereplőt is bemutat: az anyóst és az  apóst. Hozzájuk és az ő megítélésükhöz képest írja le nekünk Magdus  lelkiállapotát. Mi minden történt azóta, hogy Jenő nemrég még a báli  legyezőjére vigyázott? Mennyi jogot és elsőbbséget élvez egy férfi, ha  sikerül feleségül vennie az áhított nőt? Nem kérdés, hogy milyen  életcélt és feladatot osztott Magdusnak a kisváros. De mindig ott az  önmarcangolás is, és Magdus folyamatosan kérdéseket tesz fel magának:  vajon igaza van, jól teszi, jól érzi? A kisváros rendjét elfogadja, másokat nem becsül le azért, mert nem  próbálnak ellenszegülni. De csak most érti meg, hogy sokan csupán  hirdetik a morális életet, közben pedig keresik a játékteret. Az idősebb  nők is arra biztatják, hogy ne ágáljon a sorsa ellen, hanem találja meg  a hétköznapi cinkos huncutságokat. Ahogy anyósa is mondja neki egyik  látogatása alkalmával: „A házasságban egy kis ravaszság a főtudomány.  Elsiklani a dolgokon, kicsit nyájaskodni, aztán tehetsz, amit akarsz.”

Miklusicsák Aliz személyes ajánlója  

A hét részből hármat azzal a gondolattal fejez be Magda, hogy az  anyjának és a nagyanyjának mindig igaza van. Fontos döntésekben a bölcs  nők véleménye meghatározó. Most is, amikor a szerelmes táncot és az első  csókot nem ugyanazzal a személlyel éli át. Magda nagyon tud lemondani,  nagyon tud búcsúzni, pedig érzi, hogy rossz irányba halad a sorsa...  Ezzel a Kaffka Margit verssel ajánlom nektek a ma esti részt:  

Kaffka Margit  

Fényben  

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.  

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.  

De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen,
- Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen...  

1901.

Miklusicsák Aliz ajánlója  Ma, miközben készítettem a mikuláscsomagot a gyerekeknek, gondolkodtam,  hogy miről írjak nektek, milyen gondolattal ajánljam a mostani részt,  amelyben Magda a lánykorára emlékezik. Arra az évre, amikor túl volt már  az első bálon, az első pártában töltött éven, amikor a kisváros báli  közönsége őt ünnepelte, csodálta. Az első szerelmes érzéseket mégsem  udvartartása mámorító körében élte meg, hanem egy vidéki nyaralás alatt… Ilyenekről szerettem volna írni, de közben eszembe jutott, hogy Kaffka  Margit 102 éve, december 1-én halt meg spanyolnáthában, másnap pedig a  tizenkét éves fia is. November elején még írt a gyerek az édesanyjának  Déváról, az iskolai kollégiumból, hogy náluk nincs még egy beteg sem, és  hogy reméli, édesanyja is jól van Pesten. November 26-án bezárták a  kollégiumot, miután néhány diák megbetegedett, így ő is hazajött  Budapestre – de már csak néhány nap maradt az életükből. Mikulásra  mindkettőjüket eltemették. Hallgassátok a hatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel!

Kaffka Margit: Színek és évek - felolvasás 5.

Hivatástudatból  széket pakolnak, szolidaritásból főznek, takarítanak és kampányt vezetnek. Társaikkal együtt sérült színészekkel dolgoznak, mélyszegénységben élő gyerekeket támogatnak és Budapesten élő bevándorlókat segítenek. Mindannyian kicsivel alulról vagy felülről karcolják az ötvenet és bár jócskán felelősséget vállalnak másokért, ez mégsem nyomja agyon őket, sőt! Finisébe érkezett a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány itthon még egyedülállónak számító Élő Adás 2020 Budapest - Online közösségi adománygyűjtő kampánya, amely november 25-én egy kampányzáró estben  csúcsosodik ki. Bakonyvári L. Ágnes a MáSzínházat, Farkas Gabriella az Artemisszó Alapítványt, Szemere Katalin a Tarnabod és mi csapatát képviseli a kampányban. Barna Era még vasárnap hívta őket egy közös Zoomba, hogy ismerkedjenek egymással most úgy, mintha azt a fodrásznál tennék...

Miklusicsák Aliz személyes ajánlója.

Egy hete írtam nektek, hogy mi, nagykárolyiak sem tudjuk pontosan, hol volt a Hétsastoll utca. Tippelgettünk csak, mert a második részben a leírás alapján nem egyértelmű, hol volt a Zimán-ház. Azóta az építész barátnőmtől kaptam egy régi térképet, amely szerint még csak nem is abban a körzetben volt az utca, amelyikbe Kaffka helyezte. Hogy ez miért olyan fontos? Mert – mondja az egyik károlyi dramaturg barátom – ebből arra következtethetünk, hogy az író, aki gyerekkora óta nem élt a kisvárosban, ilyenformán is használta a művészi szabadságot: más helyrajzi leírást adott meg. Ahogy az első részben Kaffka írja is: „meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről”.

Nem véletlenül beszélek „részekről”, ugyanis nem én találom ki, mennyit olvassak nektek egy alkalommal. Kaffka Margit 24 részre osztotta fel a regényt, valószínűleg egy-egy ilyen részt adhatott le a Vasárnapi újság. Tehát ha követni szeretnétek a regényben az elhangzottakat, egyszerűen megtaláljátok. Kiszámoltam, így március közepére fejezem be a felolvasást.

Ez terápia is nekem, mert ebben az online zajban, photoshoppolt képi vibrálásban nagyon nehéz hetente visszatalálni, visszakanyarodni Magda nyugodt hangjára. Talán ez a legnagyobb kihívás, bár ebben a részben Kaffka már behoz dialógusokat is, ami más tempót ad az olvasásnak. Már értem, hogy fiatalon miért volt olyan dühítő olvasni a könyv első fejezeteit, nem értettem, miért van ennyi múltbéli, lassú leírás, amely az unalomig tud hasítani. „Jó regényt és effélét csak most szeretem igazán, és csak legutóbb tudom megismerni a jó írást a haszontalantól” – írja Kaffka. Hát, valahogy én is így vagyok vele.

Hallgassátok a következőt, és iratkozzatok fel a Youtube-csatornára!

ez mar forradalom, csak még nem beszélnek róla......beszélgetés a lengyel nőkkel az lengyelországi abortusz törvényről

Felolvassa  és ajánlja Miklusicsák Aliz.  Hogy miért választottam éppen Kaffka Margit Színek és évek regényét?  Mert nálunk Nagykárolyban a legtöbb háztartásban van legalább egy  vizsolyi biblia és egy Kaffka Margit mű. Mert ebben a pici városban  szinte mindenki szomszédja a Kaffka Margit szülőháznak, így én is sokat  sétáltam a kastélykert parkjával szembeni utcában, a festékes bolttal  szembe. Ugyanabba az elemi iskolába jártam én is, ahova ő, ami régen  zárda volt. De legfőképpen azért választottam ezt a regényt, mert  méltatlanul ismeretlen az írónő munkássága.  „...távolról sem foglalja el ma igazán örvendetesen burjánzó  irodalmunkban azt a helyet, ami őt megilletné. A legnagyobb magyar írónő  helyét és minőségét." Tersánszky Józsi Jenő Igen, még mi, a város szülöttjei sem vagyunk rá igazán büszkék. Pedig a  Színek és évek az első modern magyar feminista regény, amelyben Kaffka  egy ötvenéves nő –  írónő édesanyja - visszaemlékezésein keresztül tárja  fel a múlt század eleji női sorsproblémákat. A hétköznapi gondokon,  súrlódásokon keresztül mutatja meg a lassú belső őrlődést. Jövőre leszek  negyvenöt éves, éppen húsz éve jöttem el otthonról, költöztem át  Budapestre, sokat, nagyon sokat gondolok a városra, a családomra, a  néhány éve elhunyt édesanyámra. Olvasom Kaffka levelezéseit, melyet  Temesvárra címzett szerető férjének. Két évig engem is éppen egy  szerelem kötött Temesvárhoz, a színházhoz. Imádtam azt a várost. Így  újra elővettem a Színek és éveket is és már az első oldal elolvasása  után éreztem, hogy ezt minden negyven feletti nőnek el kell olvasnia,  vagy fel kell nekik olvasnom. De úgy döntöttem, hogy nem szaladok előre  az olvasással, én is hétről hétre haladok. Szerdán felveszem az anyagot  és vasárnap este már hallható is. Néhány hétig kitart, a hosszú téli  vasárnapi estéken lesz min gondolkodni.  Kaffka a Színek és éveket - mint valamennyi regényét -  folyóiratban  közölte először, e műve 1911-ben, a Vasárnapi újságban jelent meg. Én  itt a dajer.hu oldalán vasárnaponként osztom meg a hangosköny  fejezeteit.

Az 1001 Éjszaka Meséi - dramatizált hangjáték változat

A sorozat negyedik meséjének címe: A szemetes és az előkelő dáma története 

Mesélnek: Krasznahorkai Ágnes és Miklusicsák Alíz. 

Dramaturg: Lippai Krisztina

Mócsy Ágnes átesett a koronavírus okozta betegségen, s bár a barátok  segítették,  hetekig volt egyedül, karanténban, new yorki lakásába  zárva. Milyen volt megélni ezt az állapotot abban a városban, amelyik  soha nem alszik, de most csend van és napokig csak a szirénákat hallani?  Mit üzenhet az ő tapasztalata a Covid19 szkeptikusainak, és  hogyan és  miért volt mégis  pozitívan megélhető ez az időszak  a Ceaușescu-érában  felnőve?  Gwyneth Paltrow  és a pszeudo-tudományok kontra Ellen  DeGeneres és Pink. A felelős népnevelői attitűd és a kolozsvári  kapszula-WC esete. És vajon mi köze lehet ennek az egésznek a  feminizmushoz és a patriarchátushoz?  Moscu Katalin slow interjújának  második része.

Mócsy Ágnes atomfizikus, egyetemi professzor. Kolozsváron  végzett fizika szakon, majd nyakába vette a világot. Élt Bergenben,  Koppenhágában, Frankfurtban, Minneapolisban, New Havenben, Párizsban és  Budapesten is. Dolgozott a Goethe Egyetemen, a Niels Bohr Intézetben, a  Brookhaveni Nemzeti Intézetben, tanított a Yale-en, a párizsi műszaki  egyetemen és a new yorki Pratt Intézetben. Kutatóként fashionista és  filmkészítő is. Immáron 15 éve New Yorkban él, brookliny otthonában   érte el Kolozsváron élő  szerzőnk, Moscu Katalin, akivel osztálytársak  voltak. Kati úgy ajánlotta Ágit a Dajerba, hogy barátságukat “lázadó női  mivoltuknak köszönhetik”. Sajátos helyzetjelentés Brooklynból, a  #blacklivesmatter árnyékában, a Pride hónapjában. Munka nőként a világ  egyik legjelentősebb részecskegyorsító intézetében, titkos karibi  táncórák,  a  sokszínűség megélése  és a művészet, a design és a  tudomány szoros kapcsolatáról egy igazi dajeros, slow interjú  formájában. Első rész.

Az 1001 Éjszaka Meséi - dramatizált hangjáték változat  
A sorozat első meséjének címe: Sahrijar király és fivére története
Mesélnek: Krasznahorkai Ágnes és Miklusicsák Alíz.
Dramaturg: Lippai Krisztina