Olvastam

(Ezt a részt nagyon nem akarja megenni az Anchor. Pedig végeztünk.)

Újabb fordulatok, egy remek természetleírás, és a milady halála. Na de mit szól majd ehhez a bíboros?

Itt már azért látszik, hogy a miladynek nem kell tartós tejet vennie. De még van egy kis dráma mielőtt elbúcsúzhatnánk a hőseinktől.

Sherlock Athos végre magára talál. A partihoz csatlakozik egy nemjátékos karakter is.

Milady terve, ha nem is úgy, ahogy igazán akarta, de beteljesedik. Mostanra a szövegnek sikerült ördögöt csinálnia a nőből. 

Elkezdi elrendezni a végjátékhoz a figurákat Milady. Vajon tudja-e hogy más is játszik közben? 

Szegény Bonacieux-né jó alaposan átveri magát, ennek nemsokára súlyos következményei lesznek.

A nagy milady kitérő után ismét találkozunk az eddig jegelt testőrökkel, akik gyorsan haza is lovagolnak Párizsba.

Megszökött milady, és ezzel el is indult a terve. Ez amúgy már a regény végjátéka is, most kezdenek el hullani az emberek. Hamarosan megint fogunk még testőrökről is hallani!

Végre megpattan a Milady a várból, ahol fogva tartották, de a narrátor nem akarja még elengedni. A következő pár fejezet is róla szól. Emlékszik még vajon bárki a testőrökre?

További feltonszelidítés után Milady kénytelen tenni valamit.

A Felton ötven árnyalata fejezet - Milady olyat mesél a szegény puritán csávónak, hogy ahhoz képest a Pizzagate összeesküvés-elmélet maga a tényvalóság.

Remekül állunk, a Milady majdnem teljesen behálózta Feltont. D'Artaganról pedig nem hallottunk már vagy harminc oldal óta.

Operation Felton 3: 2 Fast 2 Protestáns.

Még három fogolynapló van. Tisztára olyan, mintha mi is be lennénk zárva a várba, nem?

Milady fogságban. Ez lesz egész héten. 

Töltelék epizód, de örülünk neki, mert benne van Richelieu, a legnagyobb király az egész regényből. 

Winter lord kemény, mint a vídia. És nem az olcsó praktikeres kínai vídia, hanem minőségi SDS-es, Bosch. (Termékelhelyeztem, na nem azért, mert bárki fizetett volna érte.)

Milady fejezet, ilyenből sok lesz még, ez az unalmasabbak közül való. De már látszik a hóhérbárd az alagút végén.

A fejezet, amelyben arra várunk, hogy a testőrök inasai megoldják a feladatot, amit a testőrök rájuk lőcsöltek. Mindezt D'Artaganék szemszögéből megírva.

Kimaradt jelenetek! Mármint ezt úgy másfél hete elfelejtem kirakni. Pedig jó fejezet, a szenvedés úgy két-három fejezet múlva kezdődik újra. Itt most testőrködés, életek kockáztatása, csata van.

Régen volt olyan fejezet, ami olyan, mint amire az ember gondol, ha A három testőrre gondol. Ez most megint olyasmi. Kaland, a halál arcába nevetés, sült liba!

Athos durván beathosul, zsarolás, papírokkal való zsizsegés és újabb ürügyek a bosszúra.

Elkészül egy irat, aminek a jövőben még nagy szerepe lesz. Emellett a nemesek hallgatóznak egy jót.

Kedvencünk, na jó, kedvencem megint megjelenik. A legjobb fejezetek a Richelieu fejezetek, akárhogy is igyekszik Dumas.

Újra egyesül a The Expendables, akarom mondani a három testőr, és kerül egy kis bor is. De megússzák.

D'Artaganra különböző emberek lövöldöznek. Többnyire amúgy okkal.

Ugye ti se gondoltátok az elején, hogy Richelieu-ért kellene rajongani. Pedig ez a fickó végre tudja mit és hogyan kell mondani.

Végre egy jó hangulatú, kellemesen nyomasztó epizód, amiben senki nem használ ki senkit.

Töltelék fejezet, amelyben Athos bölcselkedik egy csomót, majd pedig eladnak egy gyűrűt.

Amikor már azt hisszük, hogy D'Artagan nem lehet beképzeltebb majom, gyorsan feltesz az egészre még egy burgerkinges papírkoronát. Nem csoda, hogy le akarják döfni.

D'Artagan még mélyebbre ássa magát egyrészt a milady dunyhájába másrészt abba a hazugságból épített rakásba, amiből alig tudja majd kiásni magát.

A milady belelendül, de még mindig D'Artagan a legrosszabb arc a regényben.

D'Artagan combig gázol a becstelenségben, Athos fájdalmas képet vág, de most legalább nem mond közhelyes dolgokat a nőkről, pedig tudna.

Tovább folytatódik a hajsza a pénz után, találkozunk futólag egy spanyol granddal.

Aki eddig esetleg jó véleménnyel lett volna D'Artagan-ról annak most van lehetősége változtatni ezen. Hősünk a szokottnál is vacakabb ember.

Már régen sem volt jó buli ügyvédbojtárnak lenni, ha valamit, ezt megtanuljuk a mai fejezetből.

Párbaj a halálig! Úriemberkedés amíg unalmassá nem válik. És végül D'Artagan megy majomkodni a miladyhez. 

D'Artagan megint beleköt az élő fába is, közben Athos alkoholista emóst játszik. Gyerekemberek ezek, de legalább eljutunk az első könyv végére. Félút, feleim!

Porthos játszmázik egy kört, hogy aztán lenyúlhasson egy jobb sorsra érdemes nőt.

Megint egy olyan fejezet, ami olyan háromtestőrös. Mindenkinek jól alakul, eltekintve szegény angol lovaktól.

A könyv tán legvidámabban alkoholista jelenetét követően a második legparább jelenet következik, mindkettőnek Athos a főszereplője. 

Ebben az epizódban a latin bölcsességek tengtek túl. Nem csak nekünk, hanem D'Artagannak is.

Bakiparádé, felírtam, hogy leragadó szemekkel nem veszünk fel. Mert amúgy a fejezetben csodás dolgokat tudunk meg Porthos inasáról és a kedves papájáról.

Majdnem átugrottuk, pedig D'Artagan halálra aggódja magát és kivételesen teljesen jogosan is teszi. Nem egyszerű szerelmes húszévesnek lenni, aki az országa ellen cselekszik. 

Megint csak arról nincs szó, amit a cím ígér. Cserébe viszont Tréville egy csomó tök jó tanáccsal látja el D'Artagant, aki ezeket mind nem fogja megfogadni. 

Melyben egy csomó olyan francia nemes neve kerül elő, akikkel soha többé nem fogunk találkozni, ellenben remek nyelvtörő a nevük. Ja, és Richelieu hoppon marad.

Senki ne izgulja túl a részt, ha valamiről nincs szó a fejezetben, akkor az Winter grófnő. Van viszont SOS ékszerészet, lovaglás, és bakiparádé, mert ma valahogy összefolytak a betűk.

Na ez egy olyan fejezet, amilyenre az emberek emlékeznek, hogy milyen volt A három testőr. Szóval tök eltér az eddigiektől, tele van akcióval. Jelzem, eddig még egyszer sem hangzott el a mindenki egyért, egy mindenkiért jelszó!

A csapat összeáll, elkezdődik a küldetés. Irány London. Most jöttem rá, hogy lehet egy nagyon lassan kezdődő szerepjátékként is olvasni a regényt. "Egy fogadóban szálltatok meg..."